CIKÁZIK tárgyatlan ige -ok, -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
ritka,
régies) cikáz
- 1. <Villám> zegzugosan tört v. szerteágazó vonalban nagy sebességgel hasítja a levegőt. (átvitt értelemben) Villámok cikáznak szemében: tekintete vad haragot, indulatot fejez ki; szikrázik a haragtól. □ Megdördűl az ég nagy hirtelen, Villám cikázik bús felhőiben. (Tompa Mihály) Vihar kerekedett. Szakadt a zápor, villámok cikáztak. (Kosztolányi Dezső) || a. <Fény> ide-oda villan, majd itt, majd ott villan fel. Cikáztak a tűzijáték rakétái.
- 2. <Élőlény, tárgy> sebesen, játékos fürgeséggel ide-oda mozog, suhan; hirtelen hol itt, hol ott tűnik fel. Fecskék cikáznak az út felett. Esti bogarak cikáztak a lámpa körül. A kislány ide-oda cikázott a kertben, mint egy lepke. □ Íme a patakocska
Szitakötők cikáznak fölötte. (Gárdonyi Géza) A zöld gyepen
| cikáztak a virgonc, fehér cicák. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (főként többes számban) (átvitt értelemben) Ötletek, gondolatokFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés1",CHBHBD+EHBDIT+ITRD:"Jelentés1"BD+BD