CIKKELY [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (régies) Törvénycikk; paragrafus. □ Nézzük végig
a jobbágy nép millióinak elnyomására, megkínzására kigondolt cikkelyek egész sorozatát. (Jókai Mór) || a. (katonaság) A Szolgálati Szabályzat büntető rendelkezéseinek meghatározott része. → Hadi cikkelyek.
- 2. (elavult) Újságban, folyóiratban megjelent cikk (2).
- 3. (régies, ritka) <Beszédben v. társalgásban> kisebb szakasz, összefüggő rész. □ Hogy vagyunk,
unalmas kis város, mikor kezdődik a saison? Ezek voltak a társalgásnak első cikkelyei. (Vas Gereben)
- 4. (elavult) Némely növény termésének cikke (4). || a. (ritka) Vmely gömb alakú tárgynak leszakadó része. □ [Az ágyúgolyók] az ellen közt sok száz cikkelyre szakadván, |
ezer tetemet röpítének széllyel a légben. (Arany János)
- cikkelyes; cikkelyez.