CEREMÓNIA [e-e v. ë-ë] főnév ..iát, ..iája, (
régies) cerimónia [ë]
- 1. (gyak. rosszalló) Szertartás (1, 3). A beiktatási ceremónia véget ért. Nagy ceremóniával bevezették. □ Más országokban a királyokat sem fogadják olyan nagy pompával és ceremóniával, mint ezt a vezért fogadták. (Mikes Kelemen) A köntöst két
szenátor rásegítette az öregre. Ez volt a hivatalos ceremónia. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben) Fölösleges körülményeskedés, teketória. Minden ceremónia nélkül. □ Minden teketória és ceremónia nélkül kellett volna hozzám berontanod. (Tompa Mihály) A mosdással nem csaptak valami nagy ceremóniát. (Nagy Lajos)
- 3. (vallásügy, régies) Ünnepélyes szertartás (2). □ Az bérmálás és az keresztségben való ceremóniák
igen régi és szokott dolgok voltanak az Anyaszentegyházba. (Pázmány Péter) Elvegyelek, kincsem?
tán csak nem akarod, hogy tüstént papot hívassak s itt azonnal végbemenjen a cerimónia? (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): ceremóniamester.
- ceremóniátlan.