Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Címerrel [1] (1) ellátott, díszített tárgy. Címeres levél, pajzs, pecsét. □ Asztalát a báró címeres evőeszközökkel díszítette. (Kuncz Aladár) || a. Címer [1] (1) nyomására való, arra szolgáló. Címeres pecsétgyűrű, pecsétnyomó. □ Miska eldugta a címeres pecsétnyomót. (Babits Mihály)
2. (régies) Olyan <személy>, akinek címere [1] (1) van; nemes. □ "Magyarok", kiáltja, "címeres vitézek! | Idegen bajvívók s mindenféle népek!" (Arany János) Abban az időben a címeres nagyurak között is sok volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. (Gárdonyi Géza)
3. (rosszalló) Rosszaságával, hitványságával hírhedtté vált <személy>. Címeres gazember, rabló. □ Hát az a címeres korhely ugyan hol lehet? (Mikszáth Kálmán)
4. Címeres szarv: az ökörnek nagyra nőtt, felfelé hajló szarva. □ Az öreg béres kihajtja címeres szarvú ökreit. (Jókai Mór) || a. Ilyen szarvú <állat>. Címeres bika, marha. □ Hat címeres ökör sétál a szekérrel. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, gúnyos) Címeres marha, ökör: nagyon buta ember.