CIHELŐDIK [e v. ë] tárgyatlan ige -tem [ë], -ött, -jék (-jön) (
bizalmas)
Lassan, nehézkesen szedegeti holmiját, hogy útra keljen; szedelőzködik.
A társaság hazafelé cihelődik. □ A hosszú füzértánc után a mamák
elkezdenek kászolódni, cihelődni, hogy "menjünk már!" (Jókai Mór) Én is cihelődöm | és csomagolom csöndesen a ládám. (Kosztolányi Dezső) || a. Nehézkesen készülődik, ímmel-ámmal kezd hozzá vmihez. □ Siess, lódúlj, ne soká cihelődj. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- Igekötős igék: felcihelődik; összecihelődik.
- cihelődés; cihelődő.