Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BIBE [1] [e] főnév bibét, bibéje [e]
  • 1. (gyermeknyelv) Fájdalmas rész v. pont a testen, kül. kis seb, sérülés; bibi (1).
  • 2. (gyermeknyelv, népies) Betegségből, sérülésből eredő kisebb fájdalom, kellemetlenség, baj; bibi (2).
  • 3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vminek kényes, sebezhető, gyenge oldala v. pontja, bökkenője. Ez a bibéje a dolognak, kérdésnek, ügynek; rájött a dolog bibéjére. □ Van a dolognak egy bibéje még. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jól tapogatózol. Itt van a dolognak a bibéje. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek a bibéje: vki magatartásának, egyéniségének a sebezhető pontja, kényes oldala, apróbb gyengéje, szeszélye. □ Ármány-adta Péterkéje! | Még mi nem volt a bibéje! (Vörösmarty Mihály) A nép közt forogván érti hol a bibe. (Sárosy Gyula) Második nap az asszonynak ezer a bibéje; Neki ez kell, neki az kell: vegye meg a férje. (Arany János)
  • bibés.