BIBASZ főnév -t, -ok, -a bibas, bibast, bibaszt -ot, -ja (
népies,
tréfás,
bizalmas)
- 1. <Cigányok egymás közti beszédében haszn., kissé lenéző megszólításként v. megnevezésként.> □ Szólj már bibast te is, ne csak mindig én beszéljek. (Vas Gereben) Ne vigyorogj, te bibas. (Mikszáth Kálmán)
- 2. jelzői használat(ban) (elavult) Együgyű, ügyefogyott, ostoba. □ Beszédje édesen múlattat, mindenkor kész a múlatságba vígan lenni
, amely qualitások más bibaszt poetákba fel nem találtatnak. (Csokonai Vitéz Mihály)
- bibaszkodik; bibaszság.