BEVÉRZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (orvostudomány)
Általában vérnek az erekből a test környező szöveteibe v. vmely belső üregébe való bejutása, beszivárgása, külső sérülés v. az ér falának kóros elváltozása, megbetegedése következtében. A gyomor, a hasüreg, a koponyaüreg, a mellkas, a szemüreg bevérzése. || a. Vérnek műtét közben v. után a sebbe történő nagyobb mérvű beszivárgása az átvágott és lekötött erek megnyílása v. igen vékony erek vérzése következtében.