BÍBIC főnév -et, -e [ë, e]
A szalonkák rendjébe tartozó, vizes réteken, legelőkön, mocsarakon élő, hosszú, hegyes tollbóbitájáról ismert, jellegzetes hangú, galamb nagyságú madár (Vanellus vanellus). □ Fölkereste fészkit a réti madárnak, Szárcsa-, vadrucának, bíbicnek, sirálynak. (Arany János) Az esti ködök
beborítják az egész lápvidéket
Most már hallgat, vagy csak elvétve szól a bíbic. (Bársony István)