BEVÉTEL [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (kereskedelem) Áru(k) eladásából v. szolgáltatások fejében befolyt pénz(összeg), így nyert, szerzett jövedelem. Előirányzott, napi, nyers, tiszta bevétel; → teljes bevétel; átlagos, rendes, rendkívüli bevétel; az állami üzemek, az előadás, a mérkőzés bevétele; csökken, nő a bevétel. Mennyi volt a bevétel? Az állami áruházak bevétele egyre nő. □ Nálatok a hivatal a bevétel, az asszony a kiadás. (Mikszáth Kálmán) [Jó] gazdasszony volt, az én akkori kis bevételemből nagyszerű háztartást vitt. (Móricz Zsigmond)
- 2. Vminek a bevétele: vmely erődítménynek, városnak harccal való elfoglalása. Az erőd, a város bevétele. □ Báthori
a hirtelen összegyűjtött, 25 ezer főből álló hadsereg vezérévé tette, s reá a keményen védett
Temesvár bevételét bízta. (Jósika Miklós) A Buda bevétele örömünnepére tartott lakománál találkoztunk. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): összebevétel; többletbevétel.
- bevételi.