BECSÜLETÉRZET [t-é] főnév (irodalmi nyelvben, régies)
Becsületérzés. □ Csak azért haladunk még tovább, mert kötelességünk vagy becsületérzetünk
kívánja. (Eötvös József) Hisz itt egy olyan bolond emberrel van dolga, aki csupa becsületérzetből képes volna egy saját maga ellen szóló okmányt a bíró kezébe adni. (Jókai Mór)