BETYÁRSÁG főnév -ot, -a
1. Általában a betyár (24) főnévvel, ill. melléknévvel kifejezett tulajdonság; csibészség, zsiványság. || a. (
bizalmas) Haszontalanság, pajkosság, csintalanság, huncutság, vásottság.
Csupa betyárság ez a kölyök! || b. (
régies) Durvaság, faragatlanság, féktelenség, szabadosság, nyerseség, póriasság. □ Nemzeti jellemünknek a
betyárság mellett többek közt még egy másik árnyoldala is van, és ez a dac! (Széchenyi István) [Az] arisztokrata
tábor
a póriasság, betyárság hírébe igyekezett őt keverni. (Vajda János)
- 2. A betyárokra emlékeztető, rájuk valló, betyáros (1) magatartás, viselkedés, cselekedet, tett; zsiványság, gazemberség, cudarság. Aljas, elviselhetetlen, határtalan, tűrhetetlen betyárság. Meglakolt sok betyárságáért. Véget vetettünk a kizsákmányoló úri betyárságnak. Miféle betyárságot követett el? || a. (bizalmas) Pajkos, csintalan tett, cselekedet; csíny, csibészség. Micsoda betyárságot műveltél már megint? || b. (régies) Betyáros (1) életfelfogás, virtuskodás, hetvenkedés. □ Pásztorember mindkettő, becsületes szülők gyermekei, kik
egy
betyárságból elkövetett bűntettért esztendei fogságra ítéltettek. (Eötvös József) || c. Betyáros (1) élet, a betyár zaklatott v. kényelmetlen életmódja; betyárkodás. Meguntam a hosszú betyárságot.
- 3. (ritka) A betyárok, zsiványok, haramiák vmely csoportja v. összessége. Rég kipusztult a betyárság. □ Mindenki
szidta a népet, mely tűri, hogy a betyárság ennyire elhatalmasodjék. (Móricz Zsigmond)