Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) Olyan személy, aki (az elnyomó, feudális társadalmi rendszerrel, a törvénnyel való összeütközése v. személyes okok miatt) elbujdosott, rablásra, fosztogatásra, útonállásra adta magát; szegénylegény. Alföldi, bakonyi betyár; bujdosó, lovas, nyalka, rátarti betyár; → úti betyár. A betyárok rendszerint csapatba verődtek és az urakat, gazdagokat fosztották ki. Sobri Jóska volt a leghíresebb bakonyi betyár a múlt század elején. Rózsa Sándor volt az utolsó híres betyár. A betyárok megütköztek a pandúrokkal. Három betyár mulatott a csárdában. □ Fekete föld termi a jó buzát, Sűrű erdő neveli a betyárt. (népköltés) A puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok. (Petőfi Sándor) Sikoltás és tolongás támadt, szűrös és gubás betyárok tömege tódult be. (Móricz Zsigmond)
2. (rosszalló) Haszontalan, semmirekellő, hitvány ember. Falusi, városi betyár; közönséges betyár; úri betyár. Mindenféle betyárral nem állok szóba. □ [Miklós] korhely, buta lőn: jóra semmi kedve, Hon maradt, betyárnak, pórnak nevelkedve. (Arany János) Eltakarodol innen, semmirevaló betyár. Azt gondolod, bolonddal van dolgod. (Jókai Mór)
3. (bizalmas, tréfás) Vásott, haszontalan, csintalan gyerek, főleg fiú; csibész, kópé. Gyere ide, te kis betyár. Megállj, te betyár, majd adok én neked! Ezek a betyárok betörték az ablakot. □ Úri, disztingvált suhanc, | kis fiú, de nagy betyár. (Babits Mihály)
4. (bizalmas, tréfás) Csínyre, tréfára mindig kész, huncut, játékos, mókás kedvű felnőtt, főleg (fiatalabb) férfi, különösen, aki nők körül szeret v. szokott legyeskedni. Nagy betyár ez a Pista. Mindig tudtam, hogy nagy betyár vagy. □ Nem tört el semmi, csak ezek a betyárok [= a szabóinasok] koccintottak az üres poharakkal. (Csiky Gergely)
5. (tájszó, régies) Olyan legény, aki nincs rendes szolgálatba (el)szegődve, hanem csak napszámba jár, alkalmi munkát végez. □ Betyárnak híjnak minden fiatal legényt, aki rendes beszegődtetés nélkül itt is, ott is el-elszógál. (Móricz Zsigmond)
6. (tájszó, régies) Nőtlen legény, cseléd.
II. melléknév -ul, -abb
1. (rosszalló) Olyan <személy>, aki munkáját nem megfelelően végzi, kötelességét nem teljesíti; haszontalan, semmirekellő. Majd elbánunk ezekkel a betyár naplopókkal. Ez a betyár kertész megint nem öntözött.
2. (rosszalló) Illemet sértő, neveletlen, durva <magatartás>. Betyár beszéd, hang, modor, viselkedés. □ Nem szabad ám sértő szavakat használni, leszidni Más embert, hazudott rágalmat köpni szemébe, Vagy más durva betyár dolgot cselekedni gorombán. (Arany János)
3. (bizalmas, tréfás) Agyafúrt, ravasz <személy>. Ez a betyár Jóska megint becsapott. Betyár fickó, mindenből kivágja magát.
4. (népies, bizalmas) Bátor, virtuskodó <férfi, fiú>. Betyár egy ember volt, nem félt a csendőrtől se. □ Nézd anyja! nem fél ez a betyár köjök! (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Hetyke, rátarti, nyalka (viseletű v. viselkedésű) <férfi>. Csinos betyár legény!
5. (átvitt értelemben) Nehezen elviselhető, rossz <emberi természet, élet, világ>. Betyár egy élet ez. Betyár természete van. □ Ne tudja ez a betyár világ, mér van a szivem gyászba. (népköltés) || a. (népies) <Enyhébb káromkodásban:> azt a betyár mindenit, keservit, kiskésit! □ Ejnye, ejnye, azt a betyár mindenit! | Lovát félti, nem a maga életit. (népköltés)
III. határozói használat(ban) <melléknév előtt, érzelmileg színezett fokozás kifejezésére:> nagyon, rettenetesen, szörnyen. Betyár nehéz kérdés; betyár meleg idő van. Betyár merész volt ez a kölyök. Ezt ugyan betyár jól elintézted!