BEÜTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a beüt igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit beütnek (1, 3, 4), hogy vmi beüt (6, 7).
- 1. Vminek ütéssel való bejuttatása vhová. A labdának a hálóba való beütése.
- 2. Az a tény, hogy vmi beüt, becsap vhová. A villám beütése.
- 3. Vminek ütéssel való beverése, betörése. Az ablak beütése; a hordó fenekének beütése.
- 4. (játék) <Kártyajátékban> magas értékű lap, ill. ilyennel szerzett ütés. Nem volt egy beütése sem. Csak treff ász beütése volt.
- 5. (régies) Fegyveres v. katonai betörés vhová. □ Nemzetőrségünk Bihar szélén őrködik
, hogy valamely beütést Zaránd felül fenntartson. (Arany János)
- 6. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely fajtával, népcsoporttal, társadalmi réteggel való (vér)keveredés <vkinek a származásában, családjában>. Dzsentri beütés van a családjában. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) A szülők v. a fajta jellegzetes vonásaitól elütő tulajdonság, sajátság, vonás. Állítólag látszik rajta a tatár, török(ös) beütés.