BETEGÁPOLÓ [g-á] melléknév és főnév
(
hivatalos) A beteg(ek)et hivatásszerűen ápoló, gyógykezelésükben segédkező (személy v. intézmény).
Betegápoló apáca, nővér; betegápoló egylet. A betegápoló nővér ma éjszaka teljesít szolgálatot. A betegápoló türelemmel teljesítette a beteg kívánságait. □ A gyűlölt ellenség ambulance-a [= ambulanciája] közelített, a betegápoló csapat. (Jókai Mór) || a. A beteg(ek)et nem hivatásszerűen, alkalmilag, esetleg családtagként ápoló (személy).
A testvérem jó betegápoló, ő gondozott, mikor tüdőgyulladásom volt. □ Én maradtam az egyedüli betegápoló. (Kemény Zsigmond) Elővette a sebláz mondta a betegápoló. (Herczeg Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): betegápolónő.
- betegápolói.