BESZÖGELLÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A beszögellik igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vmely térbeli dolog, kül. földterület vhová beszögellik, benyúlik. A fok beszögellése a tengerbe.
- 2. Vhová éles szögben benyúló földterület. A tóba benyúló beszögellést elöntötte a víz.
- 3. (ritka) Éles kanyar. Az útnak több helyen veszélyes beszögellése van.