Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
BETON [ë v. e] főnév -t, -ja (többes számban nem haszn.)
1. Homokból, kavicsból v. zúzott kőből megfelelő mennyiségű kötőanyag, főleg cement, továbbá víz hozzáadásával készült mesterséges építési anyag; formába öntve v. döngölve bizonyos idő múlva megszilárdul. Döngölt, → kövér, öntött, → sovány beton; betonból, betonra épít vmit. Az építmény alapja betonból készült. A betont géppel keverik.
2. jelzői használat(ban) Betonból való, betonnal készült. Beton lelátó, műkő. □ Hat emelet, lifttel, beton fal, acél-plafon. (Babits Mihály) || a. jelzői használat(ban) Betonkészítéshez használt, ahhoz szükséges.