BETETŐZÉS [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a betetőz igével kifejezett cselekvés, ill. történés.
- 1. Tető csinálása, készítése vmire. Az asztag, a ház, a kazal betetőzése.
- 2. (átvitt értelemben) Rendsz. kellemetlen, káros, erkölcsileg elítélendő cselekedet(ek)nek, esemény(ek)nek, történés(ek)nek az előző(k)höz képest a legnagyobb fokúval való befejezése. A baj, a szerencsétlenség betetőzése. Hazugságainak betetőzése az volt, hogy
Bűneinek betetőzéséül kirabolta szüleit. Mindennek betetőzése volt a tűzvész. Boldogságának betetőzése az volt, hogy