BETŰRÍM főnév, (
régies,
ritka) bötűrím (
irodalomtudomány)
<Versben> két v. több egymást követő szó kezdő hangjának, főleg mássalhangzójának összecsengése; alliteráció. [Pl. Tüske, tövis tépi, vad venyige vérzi, ág akadoz arcán, bojtorján beléköt. (Arany János)]
A betűrím ősi költészetünkben is gyakori. □ Hogy
a hangsúlyos szótag annál erősebben feltűnjék, úgynevezett bötűrím által élesedett. (Arany János)