BETLEHEM [e-e-e v. ë-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
néprajz)
- 1. A betlehemi istállót, ill. barlangot a bibliai alakokkal (Jézus, Mária, József, pásztorok, három királyok, állatok) együtt kicsinyített alakban ábrázoló, rendsz. templom alakú papír- v. faalkotmány. Karácsonykor betlehemet állítottak fel a templomban. Karácsony előtt a gyerekek kivilágított betlehemmel járták a házakat. □ Nincsen most karácsony, hogy a Betlehemet hoznák
(Mikszáth Kálmán)
- 2. <Jézus születésének bibliai történetét bemutató> karácsonyi népi játék, melyet főleg falun, házról házra járva adnak elő; betlehemes játék. Betlehemet jár; betlehemet játszanak a gyerekek.
- betlehemi.