BEHORPASZT tárgyas ige
Behorpaszt vmit: ütéssel, nyomással okozza, hogy vmely rugalmas v. merev, szilárd, többnyire üreges test felülete rendsz. tartósan behorpad, homorúvá lesz; bemélyít, benyom.
A gyúrótábla rádőlt a bádog vizeskannára, és behorpasztotta az oldalát. A kislány már az első napon behorpasztotta a baba fejét. □ A gallus
az angolt barbárnak nevezi, ki fogadásban ismeretlennek öklével horpasztja be orrát. (Széchenyi István) Egy
rög éppen a kalapomat horpasztotta be. (Mikszáth Kálmán) Dobónak a golyója
a szíve fölött horpasztotta be a páncélját. (Gárdonyi Géza)
- behorpasztás; behorpasztó; behorpasztott.