BAKTER [ë v. e] főnév -t, -ok v. -ek [ë], -ja v. -je [e] (
népies)
- 1. Vasúti pályaőr. □ Mint a bakter kicsi háza mellett, Szalutálok tűnő életeknek. (Juhász Gyula)
- 2. Éjjeliőr. Sorra járta az utcákat a bakter. □ A bakter
azt kiáltotta már, hogy éjfél. (Petőfi Sándor) Okos rend, hogy ilyen hamar nyugovásra tér az ember. Mert drága a petróleum. Elég ha a bakter ébren van. (Gárdonyi Géza)
- 3. (régies, tájszó) Kidobolást végző, idézéseket kézbesítő, végrehajtót kísérő egyenruhás községi, ritk. városi hajdú.
- 4. (ritka) Tág. ért. őr, felügyelő, csősz. A dinnye érésének idején a bakter vigyáz a földekre. □ Nem félek én, csak a kutyáktól
meg a bakteroktól. (Móra Ferenc)
- 5. (tájszó, iskolai) Tiltott tanulmányi segédeszköz, puska (3). Bakterból próbálta a szöveget fordítani.
- Szóösszetétel(ek): bakterkürt; bakterszó; baktertojás.
- bakterkodik; bakterság v. bakterség.