BAGATELL [ë v. e] főnév -t, (-ek), -je [ë, e] (
régies írva: bagatelle is)
- 1. (finomkodó, gyak. gúnyos) Csekélység, jelentéktelen apróság; semmiség. □ Ez biz egy kis baj
Nem a pénz, az bagatelle, hanem egyéb. (Jókai Mór) Gúnyosan felkacagott: Bagatelle! Kétszáz forint! (Mikszáth Kálmán)
- 2. jelzői használat(ban) (finomkodó, gyak. gúnyos) Jelentéktelen, csekély; semmi. Bagatell eljárás, pör, ügy.
- 3. (zene) Rövid, könnyed, ötletes zenedarab. Beethoven bagatelljei híresek.
- Szóösszetétel(ek): bagatellbíróság; bagatellpör.