BICSKA főnév ..kát, ..kája, (
népies v.
tréfás) bicsak
- 1. Rugótlan, fanyelű, rendsz. olcsó zsebkés. → Dögnyúzó bicska. Add ide a bicskádat! □ Akkor elővette csillagos bicskáját. (Arany János) Belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan
egy nagy fanyelű bicskát. (Gárdonyi Géza) Egy darab fából bicsakkal faragott öble volt, s meg volt akkurátusan metszve
a szilke. (Móricz Zsigmond)
- 2. (bizalmas) Zsebkés.
- Szólás(ok): a bicska is kinyílik (az ember zsebében) tőle: a) bicskanyitogató <bor>; b) felháborító, dühítő <jelenség, dolog>; beletörik a bicskája (vmibe): kudarcot vall, nem tud megbirkózni vele, megkísérlése közben pórul jár.
- Szóösszetétel(ek): 1. bicskacsináló; bicskanyél; 2. bugylibicska.
- bicskáz; bicskázik.