BESZÉLGETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a beszélget igével kifejezett tevékenység; társalgás, csevegés, eszmecsere. Hosszú, rövid, vég nélküli, éjszakába nyúló beszélgetés; baráti, érdekes, hangos, lassan induló, kedélyes, közvetlen, meleg hangú, szívélyes, unalmas beszélgetés; → interurbán beszélgetés; megkezdődik, abbamarad, elakad, másra terelődik, hosszúra nyúlik a beszélgetés; a beszélgetés folyamán, során; beszélgetés közben; beszélgetésbe bocsátkozik, elegyedik, ereszkedik vkivel; a beszélgetésbe bekapcsolódik, beleszól; a beszélgetést abbahagyja, elvágja, félbeszakítja; beszélgetést folytat vkivel; vkire, vmire → fordítja a beszélgetést. A beszélgetésnek megvolt az eredménye. Halkan folyt a beszélgetés. A munka utáni beszélgetések közelebb hoztak bennünket egymáshoz. A beszélgetésben v. beszélgetés közben sok szó esett arról, hogy
Nagy beszélgetésben találtam őket. □ Estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám. (Petőfi Sándor) A jegyző családja
barátságos beszélgetés közt ült együtt. (Eötvös József) Ily beszélgetések közt észre se vették, mikor egy völgykatlanban előtűnt a
falu. (Mikszáth Kálmán) Odáig értünk ily beszélgetéssel, | ahol az új völgy látszik már a hídrul. (Babits MihályDante-fordítás) || a. (irodalomtudomány) Valóságos, megtörtént beszélgetéseknek leírt, feljegyzett, nyomtatásban kiadott változata. Olvastam Eckermann-nak Goethével folytatott beszélgetéseit.
- 2. (irodalomtudomány, régies) Vmely tárgyról szóló fejtegetés, könnyed, csevegő formában v. párbeszédes alakban <mint irodalmi műfaj>. Erkölcsi beszélgetések. Elíziumi beszélgetések.
- Szóösszetétel(ek): magánbeszélgetés; telefonbeszélgetés.
- beszélgetési.