BESZÉLGET [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, [e, ë] ..essen [e-ë]
<Illendőségből, udvariasságból v. időtöltésből vmiről, főleg mindennapi v. egyszerű, személyes érdekű dolgokról> vkivel hosszasabban, közvetlen hangon beszél, szót vált, eszmét cserél; társalog.
Miről beszélgettek?; arról beszélgetünk, hogy
Nyájasan, kedvesen beszélgetett velem. Egész este a szomszédasszonnyal beszélgetett a gyerekekről. Könyvekről beszélgetnek. Előadás közben tilos beszélgetni. A társaság hangosan beszélgetett. Hazafelé menet a gyerekek vidáman beszélgettek a kirándulás élményeiről. □ Szerettemmel szeretek én Kandalómnak tüzénél
Erről-arról beszélgetni Múlt időket emlegetni. (Kisfaludy Sándor) Beszélgetünk mindenféléről, a papagájokról, a gyorsírásról és a néger-kérdésről is, szóval, arról, amiről az emberek beszélgetni szoktak. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) Hosszasan beszél, mesél vmiről vkinek.
Szeret beszélgetni ifjúkoráról, utazásairól. □ Így danolgat, így beszélget Ama régi jobb időrűl. (Arany János) || b. (
átvitt értelemben,
ritka,
irodalmi nyelvben) <Dolog> halk beszédre emlékeztető hangot ad; duruzsol, susog. □ Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg. (Petőfi Sándor) A meleg bográcsban a szalonna azonnal beszélgetni kezdett, percegett. (Tömörkény István) || c. (
ritka,
bizalmas) <Kis gyermek> kezd, tud már kissé beszélni.
A gyerek már beszélget.
- Igekötős igék: átbeszélget; elbeszélget; kibeszélget; megbeszélget; végigbeszélget.
- beszélgető.