BESUSZTEROL [e-ë] tárgyas ige -t, -jon (
bizalmas, többnyire
rosszalló)
Utólagos igazításképpen vmit, ritk. vkit kisebb nehézségek árán, többnyire hanyagul v. szabályellenesen beiktat, betesz, elhelyez vhova.
A szövegbe még egy-két sort besuszterolt. A létszám már betelt ugyan, de ezt az elkésett jelentkezőt még valahogyan besuszteroljuk.
- besuszterolás; besuszterolható; besuszteroló; besuszterolt.