BERZENKEDIK [e-e-ë v. ë-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. (régies, népies) <Állat, főleg madár> dühe, támadási szándéka jeléül felborzolja a tollát v. szőrét, ill. ilyen tollazattal, szőrzettel dühösködik, mérgeskedik. Berzenkedik a csibéit féltő kotlós. □ A tyúk
a parton berzenkedik a vízre rohanó rucák ellen. (Vas Gereben) A faln rézkalitkában kanári madárka berzenkedik. (Jókai Mór) || a. (régies, népies) <Párzani vágyó hím madár> leeresztett szárnyakkal nőstény(ek) megtámadására készül. Berzenkedik a kakas a tyúkok körül.
- 2. (átvitt értelemben, ritka) <Ember> ingerült állapotban van; dühösködik, veszekszik, hangosan méltatlankodik. Mindenkire berzenkedik. Berzenkedik, dühösen forgatja a szemét. □ Ejh! Jog ide, jog oda! Legfeljebb Pest megye fog berzenkedni egy kicsit. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) □ Künn csúnya, zivataros idő berzenkedik. (Eötvös Károly) || b. (átvitt értelemben) Berzenkedik vmi ellen: szembeszáll vele, ellene szegül, tiltakozik ellene. Nem volt ínyére a dolog, berzenkedett ellene.
- Igekötős igék: felberzenkedik.
- berzenkedés; berzenkedő.