BABIRKÁL ige -t, -jon bibirkál, bibirkél -jen [ë] (
népies)
- 1. tárgyas Ujjaival ismételten, gyengén érint, babrál, babrálgat vmit. Ne babirkáld az arcodat! □ A napa különböző színű szemölcseit bibirkálja. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan Motoz, babrál, babrálgat vmiben, vmin, vmivel. Tollakkal babirkál. □ Lágy dúcából
A kék galambka kijő
Szép szárnyain babirkál. (Csokonai Vitéz Mihály) "Nos" mond a fejedelem nyugodtan, sisak-tollán bibirkálva. (Jósika Miklós)
- Igekötős igék: elbabirkál; megbabirkál.
- babirkálás; babirkáló.