Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÉRLŐ melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely vmit (főleg ingatlant) bérel, bérért használ, igénybevesz, vminek a használatáért, igénybevételéért a tulajdonosnak bért fizet. Földet bérlő paraszt; a házat bérlő család.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (1945 előtt) Bizonyos nagyságú mezőgazdasági ingatlant, birtokot, (ipari) üzemet, hasznot hajtó vállalkozást bérbe vevő személy. → Részes bérlő. A bérlő 3 mázsa búzát fizetett holdanként, de az aszály miatt a bér leszállítását kérte.
  • 2. Az a személy, aki vmely színházba, hangversenyterembe, előadássorozatra, szórakozóhelyre bérlet(jegy)et vált, ott magának helyet bérel. A színház jelentős kedvezményt ad bérlőinek.
  • Szóösszetétel(ek): 1. bérlőcsoport; bérlőszövetkezet; bérlőtárs; 2. adóbérlő; albérlő; fiókbérlő; főbérlő; földbérlő; kisbérlő; lakásbérlő; nagybérlő; társbérlő.
  • bérlősködik.