BERBÉCS [e] főnév -et, -e, [ë, e] berbecs [e-e] (
tájszó)
- 1. (Herélt) kos, ürü, ill. általában birka. □ Előhozom a legszebb berbécsemet, azt magam leölöm, megnyúzom. (Jókai Mór)
- 2. Báránybőrből készült süveg, sapka, kucsma. □ Lekapta fejéről a berbecset,
peremét harapdálta. (Eötvös Károly)
- Szóösszetétel(ek): berbécshús; berbécspaprikás; berbécssütő; berbécstokány.
- berbécses.