BENNPUSZTUL tárgyatlan ige
<Élőlény, tárgy, holmi rendsz. szerencsétlenség v. elemi csapás következtében> vmely zárt helyen elpusztul.
Az égő házban bennpusztult két gyerek. Az árvíz olyan hirtelen jött, hogy az állatok bennpusztultak az istállóban. A múzeumot lebombázták, sok értékes kép bennpusztult.
- bennpusztuló; bennpusztult.