BELES [1] tárgyatlan ige
Beles vhova: <lyukon, nyíláson át> vhová, vminek a belsejébe les; alattomban, titokban megbújva benéz vhová.
Beles az ablakon, a kulcslyukon. A gyerekek belestek a kerítésen az udvarra. Mindenre kíváncsi, nemcsak a zsebedbe, de még a fejedbe is beles. □ Széthajtotta a
bozótot és belesett a tisztásra. (Móra Ferenc)