Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÉRC főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. (irodalmi nyelvben) Magas (sziklás) hegyorom, hegycsúcs. Messze kéklő bércek. □ Bércről visszanéz a vándor, Vígan int kies hazája. (Bajza József) Nem mint Helvétia hótakart tetői, | Nem nyúlnak oly magasra bérceid … (Eötvös József) A Dunántúlról éppen úgy jöttek hazafiak, mint a felvidéki hegyek bércei közül. (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. többes számban) (irodalmi nyelvben) Általában magas hegy(ség). Erdős, szakadékos bércek; a bércek orma. □ Őseinket felhozád | Kárpát szent bércére. (Kölcsey Ferenc) Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. (Petőfi Sándor) || b. (irodalmi nyelvben) (Nagyobb) szikla, (meredek) sziklacsúcs. □ A bérc szélére léptem, Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam. (Petőfi Sándor) A hős bércről bércre hága … míg egyszer fölére | A Murányt emelő sziklák tetejére. (Arany János)
  • 2. (tájszó) Domb, halom. □ A négy folyó és három bérc [= hármas halom a régi magyar címerben] honában Kilebbent a tavasz lehellete. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): bércfal; bércfok; bércomladék; bércorom; bérctető; bérctömb; bérctömeg.
  • bérces; bérci; bércű.