BEIJED  tárgyatlan ige (
bizalmas)
Nagyobb ok nélkül igen megijed, gyávának mutatkozik; megrémül, megretten, begyullad. 
Beijed vmire v. 
vmitől; hamar, rögtön beijed. Az első haragos szóra mindjárt beijedt. Mitől ijedtél úgy be?
- beijedés; beijedő; beijedős; beijedt.