BEIGAZOL  tárgyas ige
<Korábban kétségbe vont állítást v. feltevést> teljesen igazol (1); bebizonyít. 
Az események beigazolták a gyanút. || a. Igazol, bizonyít. 
Ez a kísérlet beigazolja az energia megmaradásának tételét. □ Hozhatsz tanúkat, akik beigazolják, hogy az vagy, akinek magadat kiadod? (Mikszáth Kálmán)
- beigazolás; beigazolható; beigazoló; beigazolt.