BEÖNTÉS főnév -t, -ek, -e
- 1. (ritka) A beönt igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit beöntenek (vhová). Az ecet beöntése az üvegbe. A szemét beöntése a vödörbe.
- 2. (orvostudomány) A belek tisztítása v. gyógyítása a végbélnyíláson át befecskendezett folyadékkal; allövet, klistély. Beöntést ad, kap. Megismétlik a beöntést. || a. Az erre alkalmazott folyadék. Langyos beöntés.
- 3. (ritka, bizalmas, tréfás) Egy ital, egy pohár bor, pálinka. Kérek még egy beöntést.