BECSÁR [cs-á] főnév (csak egyes számban) (
régies)
Vminek szakértő (becsüs) által v. hivatalosan megállapított értéke, ára; becsérték.
A bútorok, a ház, az ingatlan becsára; becsáron alul kelt el. Száz Ft-ban állapították meg a becsárat. □ Két csikót loptak el a ménesből, becsár szerinti értékük ötszáz ezüst forint. (Vas Gereben) Az elkobzandó jószágok becsárát
kifizettem. (Kemény Zsigmond)