BENNETEKET [e-e-ë-e] névmás, személynévmás, (régies) bennetek [e-e-ë]
<A többes szám 2. személyű személynévmás (ti) mint nyelvtani tárgy, rendsz. hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos helyzetben, többnyire az ige után:> titeket. (Ige csak -lak, -lek ragos tárgyas ragozású alakjában v. alakjában haszn. vele kapcs.-ban; az utóbbi csak többes szám 1. személyű v. egyes szám és többes szám 3. személyű alannyal.) Vártunk benneteket. Ő is hívott benneteket. Ők (azok) nem hívtak benneteket. Soha nem felejtlek el benneteket. □ Állatoknak tartottátok a népet: Hátha most mint állat fizet tinéktek? | Ha megrohan mint vadállat bennetek, S körmét, fogát véretekkel festi meg? (Petőfi Sándor)