Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BEMÉR tárgyas ige
  • 1. <Főleg apró egynemű tárgyat> súly- v. űrmértékkel megmérve a mérőeszközből vhová betölt, berak, behelyez. Bemérte az asszony kötényébe a cseresznyét. || a. (régies) <Betakarított gabonát> megmérve behord, berak vhova. □ Felébe adta ki a földeket, s … zabot többet mértek be 120 000 mérőnél. (Vas Gereben) [A búzát] neki magának kellett kicsépelni és bemérni. (Jókai Mór)
  • 2. (műszaki nyelv, katonaság) Vmit bemér: vmely hely távolságát műszerrel megméri. Bemérte a legközelebbi tornyot. Pontosan bemérték az ellenség állásait.
  • bemérés; bemérhető; bemérő; bemért.