Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÉNA melléknév és főnév
  • I. melléknév bénán, bénább
  • 1. Betegség v. sérülés következtében működésre, mozgásra képtelen <szerv, testrész>. Béna kar, nyak, nyelv, ujj. Egész alsóteste béna. Béna lábát maga után húzta. || a. Olyan <ember>, akinek vmelyik mozgási szerve v. testrésze mozgásra képtelen. Béna koldus. Tolószéken viszik a szegény béna gyereket. Félkezére bénán született. □ Béna aggot hord könnyű tolószék. (Tóth Árpád)
  • 2. (régies) Csonka, rokkant, sánta. □ Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben) Tehetetlen, dermedt, mozdulatlan. Az ijedtségtől bénán állt. □ Csak erő gyűlhessen e béna tagokba … (Arany János) Akartam valamit, Mely tett legyen és élet, S bénán csüggedt karom. (Juhász Gyula)
  • II. főnév bénát, bénája Béna személy. Süketek, vakok, bénák.