Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki éppen bélyegez, bélyeggel (2), pecséttel ellát vmit. A leveleket bélyegző postás; az iratokat bélyegző tisztviselő; az ökröket bélyegző pásztor.
2. (átvitt értelemben, régies) Olyan <sajátság>, amely rányomja vmire a bélyegét (3); különösen jellemző, feltűnő, megkülönböztető, jellegzetes. □ Elhatározottan bélyegző , amit itt megemlíteni szükségesnek tartunk. (Jósika Miklós) A dolgok e képzelmi rendjének egyik bélyegző sajátsága, hogy nincs benne ellenállás. (Péterfy Jenő)
II. főnév -t, -je [e]
1. Eszköz, amellyel pecsétet v. bélyeget (2) ütnek, nyomnak vmire. Hosszú, kerek bélyegző; → nedves bélyegző; → száraz bélyegző; gyári, hivatali, hivatalos, postai, üzemi, vállalati bélyegző; a bélyegző lenyomata; ráüti a bélyegzőt vmire. Bélyegzőket régen az ötvösök metszettek, ma a vésnökök készítenek. A tüzes bélyegzővel való megjelölés csökkenti a marhabőr értékét. □ Nehéz ütést éreztem a homlokomon: mintha bélyegzővel ütötték volna meg. (Karinthy Frigyes)
2. Ennek lenyomata, nyoma a megjelölt, lebélyegzett tárgyon v. megbélyegzett állaton; bélyeg (2), pecsét. Elmosódott, halvány bélyegző; bélyegzővel lát el vmit: hivatalos pecsétet üt rá. A bélyegzőnkkel ellátott igazolvány jogosít arra, hogy □ Levelet rejtettem el egy nagy borítékban, amelyen a negyedik ezred bélyegzője volt. (Krúdy Gyula) A falra, a székekre, a biblia minden oldalára odabiggyesztettem a bélyegzőt. (Móricz Zsigmond)