BELVISZÁLY főnév (választékos)
<Vmely országban> a lakosság, a nép egyes csoportjai közt v. vmely szervezet, közösség körében támadt belső viszály, éles ellentét, (rendsz. politikai) harc. Ádáz, elkeseredett, folytonos, örökös, szüntelen belviszály; belviszály dúl; belviszályt kelt, okoz, szít, támaszt. Erőinket gyengíti a belviszály. □ Minden belviszályt közbevegyülésre [= beavatkozásra] használna a török. (Kemény Zsigmond) Száz ellenség, Egyházi átok, belviszály sanyargat. (Madách Imre)