Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -leg [e], középfok (-bb), felső fok: legbelső
1. Vmiben belül levő. (bonctan) Belső fül: a hallószervnek a koponyán belüli része; a kerékpár belső gumija; belső pártvillongás ←; belső szoba; belső vár, városnegyed; belső vérzés; a kabát belső zsebe; belsőleg használt orvosság. Megszilárdították a belső rendet. □ Könnyü bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok. (Petőfi Sándor) Rettenetes belső forrósága lehetett. (Mikszáth Kálmán) || a. (mértan) Belső szög: a) vmely három-, négy- v. sokszög két oldala által bezárt sz.; b) vmely egyenes által metszett párhuzamosan belül keletkező szögek egyike.
2. (régies) Olyan <alkalmazott>, aki a háztartási teendőket v. a család, esetleg a család bizonyos tagjai körüli házi teendőket látja el. Belső cseléd, inas, szobalány. || b. <Csak állandósult szókapcsolatokban:> vkivel v. vmely intézménnyel szorosabb v. állandó jellegű kapcsolatban levő <személy>. Belső ember: a) bizalmasa, meghittje vkinek; b) (régies) <községben, egyházközségben> hivatalnok, ill. tisztséget viselő személy; belső munkatárs; valóságos belső titkos tanácsos. □ Az úr belső ember. Mit beszélnek odafenn a városházán? (Jókai Mór) A belső emberek: papok, tanítók, harangozók , presbiterek, egyházfiak. (Eötvös Károly)
3. (átvitt értelemben) Az ember lelkéből fakadó, az ember lelkében végbemenő. Belső küzdelem; belső szózat; belső tűz emészti. □ Most feltalálom, majd elvesztem | Lillát s belső nyugalmamat. (Csokonai Vitéz Mihály) Ez a tragédia egészen belső volt, színpadi kitörések nélkül. (Péterfy Jenő)
4. (nyelvtudomány) Belső analógia: a szavak jelentésbeli, hangalaki, ill. nyelvtani hasonlóságán alapuló a.
II. főnév -t, belseje [e-e-e] v. (a 2., esetleg a 4. jelentésben) belsője [e, e]
1. Vminek belső része. A szekrény belseje; a város belseje. □ Tompa mély dörgés hallatszik, mintha a föld belsejében dörögne az ég. (Gárdonyi Géza) Csak állottam a malom belsejében, az ajtó közelében, nem kínált meg senki üléssel. (Móricz Zsigmond)
2. Labdának a belsejébe tehető és felfújható, gumiból készült tartozéka. Beteszi, kiveszi a belsőt; felfújja, leereszti a belsőt. || a. Kerékpár v. gépkocsi abroncsának belsejébe tehető és felfújható, gumiból készült tömlő. Kilyukadt a belső. Beragasztja a belsőt.
3. (sport) A belsők: a két összekötő és a középcsatár együttvéve. A hátvédek főleg a belsőket foglalkoztatták.
4. (átvitt értelemben) Az emberi lélek. Belsőmet áthatja a meggyőződés. □ Belsejét gond és epedés szakasztá. (Vörösmarty Mihály) Belsejét még most is furja és faragja Szégyenítő búja, búsitó haragja. (Arany János) A te szívedet serte védi, Az én belsőm fekély, galád. | Az én szívem mégis az áldott. (Ady Endre)