BÉLYEGEZ [e-ë v. ë-ë] ige -tem, -ett [e, ë] v. bélyegzett [e-ë v. ë-ë], -zen [ë]
- 1. tárgyas Megkülönböztető jeggyel, rendsz. vmire rásütött bélyeggel folyamatosan ellát vmit (vkit). Hordókat, lovakat, ökröket bélyegez. □ Marhát és boglyát bélyegeznek. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Postai küldeményt> bélyegzővel folyamatosan megjelöl. Most bélyegzik a leveleket. Egész nap csak bélyegez.
- 2. tárgyas (üzemi élet) <Személy munkahelyére való beérkezésének és onnan való távozásának időpontját> bélyegzőórával egy lapra rávezeti, rögzíti, blokkol. Mennyit bélyegeztél munka után? || a. tárgyas (üzemi élet) <Bélyegzőóra vmely időpontot> egy lapra rögzít. Az óra négy óra húszat bélyegzett.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Vminek bélyegez vkit, vmit: súlyosan elítélő szóval vminek minősíti. Árulásnak, becstelenségnek bélyegez vmit; árulónak, megalkuvónak bélyegez vkit. □ Miért bélyegeznek korcsnak, fattyunak? (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Lapjaink
a kritikát hazafiatlanságnak bélyegzik. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies, rosszalló) Vmivé bélyegez: lesüllyeszt, (le)aljasít vmivé. □ Kinek lelke rab, annak az erkölcsi virágok egyike sem virul, s ízetlen örömei azt minden lépten állattá bélyegzik. (Széchenyi István) [A nép] nem hibás, annak természete, Hogy a nyomor szolgává bélyegezze. (Madách Imre)
- 4. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Tulajdonság> jellemez vmit. □ Kunoss dalait különös csín, simaság bélyegzi. (Vörösmarty Mihály) Nincs benne az az erély,
mely a valóban eredeti költemények nyelvét bélyegzi. (Arany János)
- Igekötős igék: felbélyegez; felülbélyegez; lebélyegez; megbélyegez.
- bélyegzett.