Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

BÉLYEGES [e-ë v. ë-ë] melléknév -en [e]
  • 1. Olyan, amelyen postai v. okmánybélyeg van; bélyeggel ellátott, felbélyegzett. Bélyeges levél, levelezőlap, okmány. || a. (elavult) Bélyeges papír: váltó, ill. annak űrlapja. □ [Jókait] 1879-ben nagyon szorongatják a bélyeges papirosok. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (régies) Olyan <tárgy, állat, személy>, akire, amelyre vmilyen bélyeget (2) ütöttek, nyomtak, festettek; ismertetőjellel, megkülönböztető jeggyel ellátott. Bélyeges hordó, ló, zsák; bélyeges rabszolga.
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies, rosszalló) Erkölcsileg megbélyegzett. Bélyeges ember; bélyeges arc. □ Bélyeges, cudar, jellemtelen Árulkodó, hitvány kis emberek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Idők kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagosan. (Ady Endre)
  • bélyegesség.