BELLEBBEZ [e-e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë], (
elavult) belebbez [e-e-ë] (
régies)
Vhová bellebbez: <politikailag gyanús v. megbízhatatlan személyt> vmely meghatározott épületben, helységben v. országrészben helyez el, ahonnan az illetőnek tilos kimozdulnia; vhova internál, beljebbez. □ Készen kellett rá lennie, hogy születése helyére fogják belebbezni. (Jókai Mór) || a. (
jogtudomány,
régies)
Bellebbez vkit: <illetékes hatóság> megtiltja vkinek, hogy a lakóhelyét elhagyja.