Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan A helyes irányt megtalálva belejut vmibe. Az ökrök könnyen beletaláltak a barázdába. Beletalál a kerékvágásba (átvitt értelemben is): beleszokik a dolgok rendes menetébe. || a. tárgyatlan (Vmivel) beletalál vmibe: vmit a helyes irányt megtalálva belejuttat vmely nyílásba. Beletalál a tűbe, a tű fokába. Alig talált bele a kulcslyukba. □ Iparkodott egy szál cérnával a tű fokába beletalálni. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (ritka) Vmi beletalál vmibe: vmely tárgy a célnak megfelelően jól elhelyezhető, beleillik vmibe. Ez a dugó nem talál bele a fali kapcsolóba. □ A másik kulcs vígan bele talált a kulcslyukba. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan Beletalál (vmibe v. ritk. vkibe): <személy> lövéssel, dobással eltalál vkit, vmely célpontot. Vö.: talál (5b). Mindjárt elsőre beletalált a célba. || a. tárgyatlan Beletalál vmibe: <eldobott tárgy, lövedék, ütésre használt eszköz v. dobás, lövés, ütés> vminek a közepébe v. belsejébe talál; vminek a kellős közepét éri v. a belsejébe jut. A golyó, a kő beletalált a célba. Ökle beletalált az ellenfél gyomorszájába. Mindjárt az első lövés beletalált a szívébe. □ A nyolc srét egyenkint beletalált egy-egy kacsába. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Beletalálja magát vmibe: a) feltalálja magát vmiben, könnyen beleszokik, beleilleszkedik vmely helyzetbe, bizonyos körülmények közé. □ Az énféle [= magamfajta] ember beletalálja magát minden helyzetbe. (Petőfi Sándor) Felébredtemkor sem tudtam magamat egyhamar beletalálni a valóságba. (Arany János); b) beleképzeli, beleéli magát, belehelyezkedik vmely nem jelenlevő, vmely elképzelt környezetbe. □ Igyekezzünk belétalálni magunkat a huszonhárom század előtti néző hangulatába. (Ambrus Zoltán)