BÉLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e], (
tájszó) béllés
1. Szövött anyag, kelme v. prém, amellyel vmely ruha, ruhadarab bélelve van.
A kalap, a ruha, a sapka bélése. Kötött bélése van a kesztyűjének. Prémből van a téli kabátom bélése. Kifejti a bélést a kabátból. □ A zarándok leült a földre és a csuhája bélését bontogatta. (Gárdonyi Géza) A kabátja gallérjának bélésében varrótűk voltak elrejtve. (Krúdy Gyula)
- 2. (műszaki nyelv) Az a rendsz. szilárd anyag, amellyel vmely építményt, tartályt v. edényt főleg hőhatás v. savak ártalma ellen belülről burkolnak v. borítanak. A kályha, a kemence, a kémény, a kohó bélése. A kazán bélését javítják.
- 3. (asztalosipar) Az a deszka, amellyel az ajtófélfát, ill. az ablaktokot kívülről fedik. Szabd le a bélést abba az ajtóba!
- Szóösszetétel(ek): 1. bélésáru; bélésbőr; béléscső; bélésfa; béléslemez; bélésszőr; bélésszövet; 2. ablakbélés; ajtóbélés; báránybélés; deszkabélés; kalapbélés; talpbélés; ujjabélés.
- béléses; bélésű.