BELELÉP tárgyatlan ige
Úgy lép vmibe, hogy az lábát teljesen körülveszi, v. hogy azzal magának v. másnak kárt, kellemetlenséget okoz. Belelép a cipőjébe, papucsába; belelép a sárba, a csapdába, a virágágyba; belelép a vízbe. □ Az óriás amint rá lépett volna, | János feje fölött kardját föltartotta, Belelépett a nagy kamasz és elbődült. (Petőfi Sándor)
Vö.: lép (2a).
belelépés; belelépő.